11. fejezet - Tárgyalás az életemről - közbelép az életem

TÁRGYALÁS AZ ÉLETEMRŐL - KÖZBELÉP AZ ÉLETEM

Én lettem az első számú gyanúsított. Mindenféle nyomozás, kikérdezés, bizonyítékok nélkül, én lettem Daniel Vasquez gyilkosa. Hamarosan elkezdődik a tárgyalásom. Tudtommal nincs ügyvédem, senki, aki megvédhetne. Örülhetek, ha megúszom a halálbüntetést.

- Bynes! - hallottam egy recés hangot, majd a rácsokon túl megpillantottam az egy őrömet.

- Mi van? - morogtam.

- Látogatója érkezett! - mondta, majd kinyitotta a rácsokat, kezeimet pedig bilincsbe zárta. Így vezetett ki a cellák mellett, míg egy üres szobába értem. Előttem egy üvegfal volt, egy apró kis négyzet alakú kivágással.

- Szép karperec - hallottam egy ismerős hangot, majd mikor felpillantottam, Luca gúnyosan vigyorgó képét láttam magam előtt.

- Luca! - kiáltottam fel boldogan, szemeimbe pedig könnyek szöktek. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az átkozott üveg gátolt ebben.

- Én leszek az ügyvéded! - kacsintott.

- Te? - pislogtam csodálkozva. - Te még csak tanuló vagy. Nem hivatásos ügyvéd.

- Egy kis megvesztegetéssel mindent el lehet érni. Ne aggódj! Én vagyok a legjobb, akit csak kaphatsz.

- Erősen kétlem - nevettem fel.

- A lényeg az, hogy mindent mondj el nekem. Mit csináltál aznap este?

Az őrre pillantottam és elhúztam a számát. Luca megkérte, hogy menjen ki, hisz egy bizalmas beszélgetést folytattam az ügyvédemmel. Majd mindent elmondtam a fiúnak. Azt, hogy Endie-vel voltam, hogy a férfi megölte Danielt és, hogy hova temette.

- Most mennem kell - állt fel hirtelen. - Ne aggódj! Ha minden jól megy, holnapra kint leszel.

- Várj. Ne menj még! - pattantam fel, mire Luca átnézett a háta felett és rám mosolygott, majd eltűnt az ajtó mögött.

Sóhajtottam, a következő pillanatban pedig az őr már vissza is kísért a "szobámba".

*

Másnap reggel már a vádlottak padján ültem. Elkezdődött a tárgyalás. Luca előttem ült, egy öltönyben.

Ki gondolta volna, hogy ilyen jól áll neki?

A sorok között észrevettem Sam törékeny alakját, Mac vigyorgó arcát, a szomszédomat Jimmyt és egy másik felszolgálót a kocsmából. Mögöttük pedig, sokkal távolabb, Endie ült, fejét lehajtva.

Mit keresnek itt?

Míg én a gondolataimmal voltam elfoglalva, a tárgyalás már elkezdődött. Luca arról beszélt, amit én már körülbelül százszor elmondtam a rendőröknek. A bíró - egy őszülő, alacsony nő - csak bólogatott és a papírjait nézegette, amik előtte foglaltak helyet. Előre éreztem a tárgyalás végét.

Mischa Bynes bűnös!

Majd hirtelen Mac felállt és kisietett a bíró elé. Rajta is öltöny volt. Sosem tudtam volna elképzelni őt öltönyben, de kifejezetten jól állt neki.

- Tisztelt Bíróság! - kezdte, én pedig szinte leesett állal bámultam rá. - A kérdéses időpontban, mikor Daniel Vasquez feltehetően eltűnt, azon az éjszakán Mischa Bynes velem volt a lakásomon.

MIVAN?!

- Tudja ezt bárki is igazolni? - tette fel a kérdést a bíró.

- Igen. Méghozzá Samara Black - mondta, mire Sam felállt és magabiztos léptekkel a bírónő elé lépett.

- Mischa tíz óra ötven perckor indult el és mielőtt kilépett volna az ajtón, visszakiabált, idézem: " Átmegyek Machez, ribi, ne várj haza."

Ezért megölöm Sam-et!

Az események felpörögtek, Jimmy elmesélte, hogy milyen jó szomszéd vagyok, aminek persze fele sem volt igaz, majd bejött egy férfi, akinek nem tudtam a nevét, de ő is minden jó dolgot összehordott rólam. Azt hiszem ő volt az első kuncsaftom, akit Mac szervezett be nekem. De mikor Len is megjelent, az teljesen lesokkolt. A fiú öltönyben, tisztelettudóan belépett és elvarázsolta a bíróságot. Ekkor úgy éreztem, talán még sikerülhet is. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ennyien kiálltak értem. Könnyek szöktek a szemembe.

De ekkor felállt a Vasquez család ügyvédje. Viszont ő csak dadogott össze-vissza.

Endie-re pillantottam. A férfi tengerkék szemei csillogtak, miközben engem néztek. Kirázott a hideg, szívem pedig hevesen vert.

Nem tudom megbocsátani neki.

- Az esküdtszék visszavonul a döntés meghozataláig! - mondta a bírónő, majd mindenki felállt és elhagyta a termet.

- Nem hiszem el, hogy itt vagytok! - mondtam, mikor kiértem a teremből, két fegyveres őr kíséretében.

- Ez a legjobb barátnő dolga! - ölelt magához Sam, én pedig a könnyeimmel küzdöttem. 

- Viszont kárpótolnod kell majd - kacsintott rám Len, majd ajkai sármos mosolyra húzódtak.

- Most nem tudok rád haragudni - nevettem. Nem sokáig élvezhettem a barátaim társaságát, rögtön vissza is kellett menni a terembe. Az esküdtek alig tizenöt perc alatt meghozták a döntést. Visszavezettek az vádlottak padjához, majd mindenki felállt.

- A Vasquez ügyben, a vádlottat Mischa Bynest, az esküdtszék ... - behunytam a szememet. Az életemről volt szó. Szívem hangosan dübörgött, miközben erősen haraptam az ajkamba. Sírni támadt volna kedvem. - ártatlannak nyilvánítja. A nyomozás továbbra is folytatódik.

Ártatlan. Ártatlan. Ártatlan.

Ezek a szavak zúgtak a fülembe újra és újra, én pedig csak bámulni tudtam magam elé. Örömkönnyek szántották végig az arcomat, miközben Sam, Mac, és a többiek boldogan visonghattak és tapsoltak, míg Luca jó ügyvédhez méltóan csak mosolygott.

- Rendet! Rendet!

*

Egy órával később már otthon is voltam. Macnek valami sürgős dolga akadt, én pedig örömömben megcsókoltam. Sam és Luca felkísértek a lakásomba, de amikor kinyitottam az ajtót, egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

- Szerbusz, nővérkém. Csak nem kijutottál? - mosolygott Keke, a kanapén ülve. Egy ideig csak bámultam, majd nekiestem. Leterítettem a földre és ott ütöttem, ahol értem, míg ő a hajamat tépte. Röpke másodpercek alatt, Luca lefogta a kezeimet és felrántott a földről.

- Eressz el! Eressz el!! - ordítottam, miközben próbáltam megszabadulni Luca szorításából, kevés sikerrel.

Keke vigyorogva felállt a földről, arcából vér serkent ki.

- Ribanc! - kiabáltam.

- Ejnye. Hogy beszélsz a kishúgoddal? - kérdezte gúnyosan.