2013. augusztus 5., hétfő

28. fejezet - Majdnem boldogság - befejezőrész

MAJDNEM BOLDOGSÁG


Akárki bármit mondd, szeretem az életemet.
Van egy gyönyörű, őrült barátnőm, Samara Black, aki mindenbe belevisz. Akármennyire tűnik károsnak, illegálisnak vagy rossznak, végül mindig jó dolog sül ki belőle. Például az a buli, ahová elráncigált. Végül Luca ágyában kötöttem ki. 
Luca Fleck, pedig a legédesebb, legőszintébb srác, akit valaha ismertem. Ő a legjobb barátom. És a szerelmem. A napjaimat bearanyozza, felvidít még akkor is, mikor a padlón vagyok és a helyzetem kilátástalannak tűnik. A kapcsolatunk mégis olyan 'Se veled, se nélküled'. Luca két órányi beszélgetés után, eleresztette Mirandát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselte meg. De ezek után nekem is el kellett engednem Endie kezét. Legalábbis egy időre.
Endie Beck, az a férfi, akire talán a tökéletes szó illik a legjobban. Kedves, aranyos, jóképű és jó az ágyban. Én ezt a férfit ismertem meg és iránta tápláltam hosszú hónapokig plátói szerelmet. De meg kellett ismernem egy sötét, romlott oldalát is ahhoz, hogy végül mindent tudjak róla. Vagyis, majdnem mindent. Mikor elmondtam neki, hogy állok Lucával, sok szerencsét kívánt. Azt hiszem, sosem szerettük egymást. Azt is elmagyaráztam neki, hogy egy ideig nem akarok vele találkozni, de csak addig, amíg minden helyrejön. Azt akarom, hogy a barátom maradjon és, hogy ne lépjen ki az életemből. Valahogy hiányozna. Végül is ő adott munkát egy ribancnak. Ha ő nem lenne, még mindig Mac mellett ácsoroghatok a sarkon.
Mac Harrison az a férfi, akiktől a szülők féltik a gyermekeiket. Keresi a bajt, ha pedig nem talál, akkor csinál. Tudom, elég hülyén hangzik, de ő már csak ilyen. Ha nem is a legtisztességesebb módon, de sikerült nekem munkát találnia. Még akkor is ha az a munka megalázó, szörnyű és szégyenteljes. Mégis köszönetet érdemel, hogy segített. Sosem akart velem lefeküdni, amiért hálás is vagyok. Csak néhány csókot lopott el tőlem. Mac akkor is segített, mikor tárgyaláson voltam. Azon a tárgyaláson, melyen Len is megjelent.
Az egyetlen ember, akivel sosem akarok közelebbi kapcsolatot létesíteni, az Len River. Csak a farka után megy, néha azt hiszem, hogy ott van az agya is. Mindent, ami él és mozog, meg akarja dugni. De engem sosem sikerült még és nem is fog soha. De bármilyen taszító a jelleme és bármekkora seggfej, meg lehet benne bízni. Vannak olyan témák, melyeket komolyan vesz, még akkor is, ha ez az oldala csak ritkán mutatkozik. Ez a férfi szerelmes az én egyetlen hugicámba.
Keke Bynes egy gyilkos, egy ribanc, és még drogos is, tizennégy évesen. És a húgom. Megölte a szüleinket, amit sosem tudok neki megbocsátani. Gyűlöl engem, de én ennek ellenére, mégis érzek még valamicske szeretetet iránta. Persze, hisz a nővére vagyok. Meg akarom védeni. De azt hiszem, ezzel már elkéstem.
Akárki bármit mondd, szeretem az életemet. A házam egy undorító albérletben van, a munkám egy Night Clubban, dolgoztam prostiként és még mindig nem tudok leszokni a fűről. De ennek ellenére boldog vagyok. Boldogabb, mint valaha.

*

Szívem a zene ritmusára döngette a mellkasom. A nagy hangzavar kiszakította a dobhártyámat, legalábbis úgy éreztem. A sok ugrándozó tini mellet öregnek éreztem magam. Luca szorosan fogta a kezemet és végig vigyorgott, míg a színpadot nézte.
Sam koncertjén voltunk. A lány meghívott mindenkit, akit ismertem. Az egyik oszlopnak dőlve cigizett Mac, ahogyan a színpadot bámulta messziről. Keke engem nézett, szemeivel villámokat szórt, de nem figyeltem rá. Len próbált egy kicsit közelebb kerülni a húgomhoz, de csak néhány csókot sikerült elcsípnie. Endie elveszett a tömegben, mégis tudtam, hogy ott van valahol. Az első sorban egy lány ugrált és kiabált. Sam azon a múltkori bulin összejött vele. A koncert előtt pár perccel mutatta be nekünk Sammy Sparkst. A lányak hosszú, szőke haja volt, smaragdzöld szemei és tiszta, baba arca. Örültem, hogy Sam is talált magának valakit.
Hirtelen felgyúltak a fények és bemondták a legjobb barátnőm nevét. A lány kiért a színpadra, egy olyan ruhában, ami alig takart belőle valamit. Erre persze újabb sikongatások törtek fel, a tömeg pedig még jobban összenyomott engem és Lucát. A fiú valamilyen oknál fogva élvezte az egészet. 
Aztán Sam elkezdett énekelni. A szöveg tele volt káromkodással és túlfűtött szexuális utalásokkal, de Samtől nem is vártam többet. Gyönyörű hangja volt és csodálatosan táncolt a háttértáncosokkal egyetemben.
Még Mac, aki morogva, de eljött, ő is élvezte és tapsolt is. Mikor hátranéztem, láttam, ahogy Keke és Lan falják egymást. Aranyosak voltak. Endie-t is észrevettem valahol a tömegben, aki a dallamra kezdett tapsolni. Sóhajtottam egyet, majd fejemet Luca vállára hajtottam.
- Szeretlek! - dörmögte a fülembe.
- Én még nem érzem, hogy ki tudom ezt mondani - néztem komolyan a szemébe, de nem bírtam tovább. Elnevettem magam, majd szájon csókoltam. Hosszú, szenvedélyes csók volt, majd a füléhez hajoltam és belesuttogtam:
- Szeretlek!

VÉGE

PS: Második évad készülőben!


2013. augusztus 2., péntek

Sajnálom!

Sziasztok, sajnálom, hogy ezen a héten alig jelentkeztem, de kezdenek összefolyni a napok és teljesen kimegy a fejemből! Szégyenlem magam, de ma is egy barátnőmnél alszok, és hamarosan indulok hozzá, ezért nem tudok ma részt hozni://
Jövő héten hozom a 28.-at, hamarosan pedig itt a vége a történetnek! :)
Puszi mindenkinek és köszönöm az eddigi támogatásokat!

2013. július 31., szerda

27. fejezet - Egy nap, csak veled!

EGY NAP, CSAK VELED!


Gyorsan felpattantam és magamra csavartam a takarót. Egy ideig csak álltam és bámultam a fiút, aki halkan szuszogott. Majd mozgolódni kezdett. Ásított egyet, majd megfordult és megpillantottam az arcát.
- Mi a fasz? - szaladt ki lassan a számon, mikor megláttam Luca döbbent tekintetét.
- Mis?! - a fiú gyorsan felpattant és teljesen meztelenül megállt előttem pár lépéssel. A térdem és a kezeim elgyengültek, a takaró a földre pottyant és pedig a földre rogytam.
- Ez ... hogy történhetett meg? - nyögtem.
A fiú szólásra nyitotta a száját, de csak hebegett össze-vissza, nem tudott kimondani egy értelmes szót sem.
Szívem összeszorult, alig kaptam levegőt. Úgy éreztem, lángol a testem.
- Tegnap ... te ... ? - kezdte a fiú, aki megfogta a homlokát, majd leült az ágy szélére. - Ott voltál? Abban a buliban?
- A Famous-ben. Esküszöm, hogy nem tehetek róla. Be voltam rúgva. Sam mindent megitatott velem, azt sem tudtam hol vagyok - kezdtem őrülten magyarázkodni, miközben a fiú felállt és elém térdelt.
A szemeimbe nézett és elnézően mosolygott.
- Úgy tűnik, mindig megtaláljuk egymást - kezét az arcomra helyezte, majd lassan megcsókolt.
Kikerekedtek a szemeim. Elfelejtettem lélegezni és csak bámultam magam elé, míg a fiú nyugodt arccal és csukott szemmel játszott a nyelvemmel.
Elszakadtam tőle, majd felpattantam.
- Ez ... - nem tudtam befejezni, nem tudtam, hogy mit mondjak.
Felkaptam a ruháimat és próbáltam felráncigálni magamra, kevés sikerrel.
- Mit csinálsz? - nevetett a fiú.
- Próbálok elmenni innen, amilyen gyorsan csak lehet - ekkor odakúszott hozzám a földön, megragadta a csuklóm és lehúzott maga mellé. Mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, magához húzott, fejét pedig a hajamba túrta.
- Miért mennél el? - dünnyögte.
- Miranda miatt - sóhajtottam.
- Nem érdekel Miranda - csókolta meg a fülemet.
- Mi a fene? - nevettem fel gyötrelmesed. - Eddig még érdekelt.
- Csak te érdekelsz.
- Ezt nem azért mondod, mert lefeküdtem veled?
- Azért mondom, mert szeretlek!
Nem tudtam megszólalni. Csodálkozva pislogtam és csak bámultam magam elé. Sosem gondoltam volna, hogy pont Luca fogja nekem először ezt mondani.

*

Forró vízben áztattam a testem, majd hátradöntöttem a fejem és becsuktam a szemem. A habok a víz felszínén csiklandozni kezdték a mellkasom.
- Nehogy elaludj! - suttogta Luca közvetlenül a fülembe, majd megcsókolta a nyakamat.
- Hogy is tudnék, mikor egy félistennel fürdök? - vigyorogtam el.
Kinyitottam a szemem és megláttam magam előtt Luca sármos vigyorát a gyér világítású fürdőszobában.
- Miért pont egy hotel? - kérdeztem nevetve.
A fürdőszoba igazi luxus volt. Fehér csempe, világoskék tapéta, porcelán vécé, kád és mosdókagyló. Olyan volt az egész, mint amilyenről gyermekként álmodoztam.
- Mindig hotelba hozom az egy éjszakás kalandokat - vont vállat.
- Ó, szóval egy éjszakás kaland lennék?
- Minden éjszakára tartok rád igényt - festett kaján mosolyt az arcára, majd egy csókot nyomott a számra.
- Csak éjszakára? - dünnyögtem két csók között.
- Minden nap minden percében.
- Azt hiszem megunnálak.
- Majd teszek róla, hogy sose unj meg - mondta, majd csókolgatni kezdte a nyakamat, a mellkasomat, a melleimet és a köldökömet, amit halk nyögésekkel díjaztam.

*

Szinte egész nap a kádban, vagy az ágyban voltunk, teljesen meztelenül. Élveztünk egymás társaságát és, hogy teljes huszonnégy órára megkaptuk a szobát.
- Mi lesz Mirandával? - dünnyögtem, míg Luca mellkasán nyugtattam a fejem.
- Dobom. Mi lesz Endievel? - suttogta a hajamba.
- Azt hiszem mennie kell. Bár nehezen fogom elfelejteni a gyönyörű szemeit - kuncogtam vidáman.
- Majd segítek elfelejteni - nyalta meg az ajkaimat.

2013. július 29., hétfő

26. fejezet - Az éjszakában

AZ ÉJSZAKÁBAN



Boldogan megyek munkába azóta. A kis csitrik minden lépésemet rettegve figyelik, bármit mondok nekik, azt egy pillanat alatt megcsinálják. Rettegnek a zsaruktól. Egy kis pisztoly pedig a táskámban csücsül, ha megint megpróbálnának megölni. De nem mernek.
A munka azóta sokkal szórakoztatóbb. Aronnal jókat tudok csevegni, Freddie pedig minden nap perverz megjegyzéseket küldözget felém, de azokat én csak bóknak veszem. Végre úgy érzem, kezd rendbe jönni az életem. Már amennyire rendbe tud jönni. Azóta egyetlen egyszer sem gondoltam Luca-ra.
Endievel voltam. Mindketten tudtuk, hogy nem komoly és, hogy azért vagyok vele, mert szeretetre vágyom. Azt hiszem, ő így fogalmazott.
Sammal pedig szinte minden este buliztunk. Legalábbis otthon. Ittunk, cigiztünk, füveztünk, sütit majszoltunk és beszélgettünk. Azt mondta, hamarosan lesz egy koncertje és szeretné, hogy elmenjek. Adott is két jegyet.
- Tudom, hogy Endie-vel vagy meg minden, de én Lucat jobban bírom! - kacsintott, mikor átadta a jegyeket.
- Jelenleg nekem Endie megfelel. Ki tudja Luca mit csinál a kis barátnőjével - hajtottam hátra a fejem a kanapén, miközben jókorát beleszívtam a cigimbe.
- A pasik idióták! Ezért is szeretem a lányokat. Jobb az összhang - mondta, majd nyomott egy puszit a számra.
- Tudom. Ennek ellenére én mégis srác párti vagyok. Mégis mi van velem? - nevettünk fel egyszerre.
Sam pár perc múlva felpattant, majd jelentőségteljesen rám mutatott.
- Unom már, hogy sosem lépünk ki a házból. Menjünk bulizni! Nem rég nyílt egy hely. Szar a zene, de jó drogokat adnak és a pasik sem híztak el! A csajok pedig annál jobbak.
- Igazad van, neked is kéne már egy barátnő.
- A húgodat szerettem - vont vállat. - De azt hiszem, őt elfelejthetem.
- Pontosan!

*
Sam segített ruhát választani. Egy piros topot vettem fel, ami csak a melleimet takarta és egy nagyon tapadós, bőr nadrágot, amit alig sikerült felhúznunk. Plusz egy fekete magassarkút. Felkent egy kis sminket a szemhéjamra és egy kis rúzst az ajkaimra, a hajamat pedig lófarokba kötötte. Miután végzett velem, nem ismertem magamra.
- Sam ...
- Igen? - kérdezte vidáman.
- Úgy nézek ki, mint egy kurva.
- Az is vagy, nem? - kacagott és nem engedte, hogy ruhát cseréljek. Végül ő is magára kapott egy miniszoknyát és egy rózsaszín pólót, majd elindultunk.
Felpattantam a motoromra, Sam pedig mögém és elirányított arra a helyre. Már pár utcányira onnan is hallottunk, ahogyan dübörög a zene.
Mikor odaértünk, egy hatalmas embertömeget láttunk, az épületet pedig alig. Mikor közelebb mentünk, megpillantottunk egy táblát, amire kivilágított betűkkel írták, hogy: "Famous."
- Szerinted bejutunk? - kiabáltam túl a zenét.
- Csak nyugi - mondta, majd átmasíroztunk a tömegen és megálltunk a kidobó ember előtt.
Fehér férfi volt, fekete ruhában és napszemüvegben. Kopasz fején csillogtak az izzatáságcseppek.
Sam a következő pillanatban felhúzta a pólóját, a melltartójával együtt, mire a pasi csak annyit reagált, hogy lejjebb húzta a szemüvegét.
- Te is! - kiabált rám.
- Mi? - de mielőtt bármit is reagálhattam volna, Sam felhúzta a toppomat, mire az izomagy kinyitotta előttünk az ajtót.
- Ezt nem említetted! - kiabáltam túl a zenét, mikor beléptünk. Sam nem válaszolt, csak rögtön a pult irányába indult, ahol rendelni kezdte a piákat. Leültünk a bárszékre, és egymás után ittuk a feleseket és a különböző piákat.
Pár perc múlva a táncparketten találtam magam, Sam pedig eltűnt, míg én egy ismeretlen fiúval táncoltam. Az agyam zsongott, a világ elmosódott a szemem előtt és csak úsztam az árral.
A következő, amire feleszméltem, hogy a fiú bedugja a nyelvét a számba.
Istenien csókol!
Kezei a fenekemen és a pólóm alatt kalandoztak, míg nyelve szenvedélyesen játszott az enyémmel.
- Lelépünk? - kérdezte, mire én csak bólogatni tudtam.

*

Másnap reggel egy ismeretlen szobában ébredtem. Hányingerem volt, az egész testem zsibbadt, a fejem pedig pokolian fájt.Alig bírtam mozdulni.
Megbillentettem a fejem, aztán megpillantottam egy ismeretlen fiút, nekem háttal. Dús fekete haja volt, meztelenül feküdt mellettem. És én is meztelen voltam.

Új blog:)

Sziasztok, most nem résszel, hanem egy bejelenteni valóval jöttem. Új blogot nyitottam, melynek címe:


Augusztus 15. -én kezdem el, azért, mert addigra talán ezt a történetet is befejezem, de még semmi sem biztos:D Remélem az is tetszeni fog nektek. A tartalom és a szereplők már fent vannak. 

2013. július 26., péntek

25. fejezet - Nem hagyom annyiban!

NEM HAGYOM ANNYIBAN!


Pár nap múlva kiengedtek a kórházból. Az épület előtt Endie várt engem, egy fekete Jeep oldalának dőlve, és mosolygott. Az utóbbi pár napba kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Nem tudom, mit gondoljak. A gondolataim összekuszálódtak, nem voltam tisztában az érzéseimmel. Az életem kissé bonyolult lett.
A férfi hazavitt, majd egy csókkal elköszönt. 
Ez nem valami komoly dolog. Azt hiszem. 
Nem tudom miért voltam Endievel. Talán magányosnak éreztem magam. Tiszta hülyeség!
Mikor hazaértem, Sam már otthon volt és úgy döntött, hogy tartani akar egy " Üdv-itthon-a-kórházból" bulit. Kettesben.
Én teljes mértékben benne voltam, bár Sam-et ismerve, kicsit gyanakodtam.
Végül megállás nélkül ittunk és falatoztunk a lány legújabb csokis specialitásából, majd előkerült pár szál fű is. Hangosan tombolt a zene, szerencsére a szomszédokat sem zavarta.
Hisz valószínűleg ők is épp be vannak állva, vagy éppen halottak. Vagy csupán elmentek otthonról.
Hajnalig buliztunk, aztán mindketten kidőltünk a kanapén.

*

Másnap úgy döntöttem, hogy visszamegyek a Night Clubba. Viszont meg kellett várnom az estét. Bosszút kellett állnom azokon a lányokon, akik majdnem elvették az életemet.
Még sosem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha meghalok. Vajon Sam továbbra is a házban maradna, vagy élné a sztárok életét? Luca talán elveszi feleségül Mirandát, Endie pedig talál magának valakit. Macnek pedig nem kell sokat keresnie, hogy találjon egy új lányt az utcán. Kekének sem hiányoznék. Talán örülne is a halálomnak. Lent csak azért bosszantaná, mert nem tudott megfektetni. Bár ki tudja, mit csinálni a testemmel, miután meghaltam. Rájöttem, hogy pótolható vagyok. Ezért nem kell félnem a haláltól. Az én életem nem olyan, ami hogyha eltűnne, az nagy csapás lenne a világnak. Sőt. Talán csak jobb lenne ...

Leszállt az éj. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam a Clubhoz, ahol majdnem elvéreztem. Mikor megérkeztem, ugyanúgy tombolt a zene, világítottak a fények és a lányok ugyanolyan gátlástalanok voltak.
- Mis! Jó látni. Minden rendben? Hallottam, hogy kórházban voltál - intett nekem Aron, a pult mögül.
- Igen. A kis pincérek jól elintéztek a parkolóban - dőltem neki a falnak.
- Hallottam. Még a véred sem száradt fel. Azért örülök, hogy még élsz!
- Igen - dünnyögtem. - Én is!
Besétáltam a főnökhöz, aki azt hitte meghaltam. Nagyon örült nekem. Mondtam, hogy továbbra is szeretnék a Clubban dolgozni, amire még boldogabb lett. Már csak egy dolgot kellett elintéznem.
- Hé, ribanc! - szóltam oda a lila hajú lánynak, aki dühösen megfordult. De amikor meglátott engem, szó szerint leesett az álla.
- Te ... ?
- Igen! Élek - vigyorogtam, majd a csípőmre tettem a kezem. - Nagy balszerencsétekre. Szerintem a zsarukat nagyon érdekelné, mi történt itt pár nappal ezelőtt.
- Ne viccelj már! - legyintett zavartan. Egész testében rettegett. - Nem felejthetnénk el?
Felnevettem.
- Nehezen gyógyulnak a sebeim. Talán az a vágás nem fog teljesen beforrni. Vajon képes leszek ezen továbblépni?
- Mindent megteszek, amit csak akarsz! - hadarta. - Kérlek, ne küldj a sittre! Van egy fiam! Még csak öt éves.
- Ne röhögtess! Ha csak a kis barátnőid és te nem lesztek a szolgáim! - emeltem fel drámaian a kezem.
- A ... szolgáid?
- Pontosan! Azt akarom, hogy nyaljátok a seggemet, amíg itt vagyok. A főnöknél csak dicsérjetek! És a fizetésetek negyedét is szeretném!
- Mivan ?! - emelte fel a hangját.
- Azt hiszem, nem akarsz rács mögé kerülni. Mi lesz a kisfiaddal? - kérdeztem gúnyosan.
- De ... akkor ... hogy fizessem a lakásomat? Így is ... - szöktek könnyek a szemébe.
- Nem az én bajom - vontam vállat. - Egy egy Night Club. Vannak még szabad rudak - kacsintottam, majd ott hagytam a lányt, akinek a falat kellett fognia, nehogy összeessen.
Talán nem volt ez valami szép tőlem. Talán nem kellett volna ilyen túlzásokba esnem. 
Kíváncsi vagyok, hogy mit tudok kihozni ebből.

2013. július 25., csütörtök

24. fejezet - A boldogság keresése

A BOLDOGSÁG KERESÉSE


- M-miért csókoltál meg? - kérdezte kábultan Luca, míg én a könnyeimet próbáltam felitatni. Sikertelenül.
- Sajnálom! Nem akartam - zokogtam, szinte értetlenül. - Attól a szartól van, amit belém nyomtak.
Nem! Ez nem igaz. Miért mondom ezt?
- Értem - suttogta a fiú, én pedig felhúztam a lábaimat a székre és hátat fordítottam neki.
- Mit keresel itt?  - hadartam.
- Csak arra vártam, hogy felébredj. Végül el aludtam - nevetett, de tudtam, hogy hamisan. Nem tud továbblépni azon a csókon. És én sem.
- Felébredtem - jelentettem ki.
- Igen.
Csend állt be köztünk. Görcsösen bámultam magam elé, könnyeim pedig a piros székre potyogtak. Éreztem magamon a fiú tekintetét, annyi mindent el akartam neki mondani, de abban a pillanatban semmit sem tudtam csinálni. Szívem őrülten dobogott, a könnyek pedig csípték a szemem.
- Akkor ... én megyek is - állt fel a fiú.
- O-oké.
- Jobbulást!
- Köszi.
Luca egy ideig még nézett engem, majd sarkon fordult, én pedig alig bírtam magammal.
- Várj! - kiáltottam utána. - Hazudtam! Nem mondtam igazat. Nincs köze a gyógyszereknek semmihez! Azért tettem, mert meg akartam tenni!
Robbant ki belőlem minden, viszont utána úgy éreztem, mintha megtisztultam volna. Mintha egy nagyon nehéz kő esett volna le a szívemről.
- Sajnálom - suttogta, úgy, hogy meg se mozdult. - Megbeszéltük, hogy barátok maradunk.
- Nem. Nem beszéltük meg! - emeltem fel a hangom. - Te döntöttél így!
Nem válaszolt. Kezeit ökölbe szorítva bámult maga elé.
- Ha csak a barátom lennél, nem kérted volna meg a kezem! - kiabáltam. - Vagy talán semmit nem jelentett neked?
Csönd.
- Semmit nem jelentettem neked? - suttogtam halkan, könnyeim pedig újra eleredtek.
- Nem lehetünk újra csak barátok, nem igaz? - mosolyodott el szomorúan, miután megfordult.
- Nem. Azt hiszem nem.
Lehajtottam a fejem és vártam Luca reakciójára. De nem történt semmi.
Vettem egy mély levegőt, majd ökölbe szorítottam a kezem. Nagy léptekkel a fiú felé indultam, két kezem közé fogtam az arcát, majd megcsókoltam.
Hosszú, szenvedélyes csókot váltottunk, amibe beleadtam az érzéseimet és a gondolataimat. Olyan csók volt, ami tartalmazott minden érzelmet, melyet éreztem a fiú iránt. Az utolsó csókunk.
Eltávolodtam tőle, mire felemelte a kezét és megszorította a csuklómat. Hangosan vettük a levegőt. Szívem őrülten dobogott, könnyeim patakoztak.
- Isten veled! - suttogtam, majd kitéptem magam a karjaiból és a kórterembe lépve, becsaptam magam mögött az ajtót. Még hallottam, ahogyan kimondja a nevem, majd pár pillanat múlva elsétált.

*

- Már megint alszol - hallottam egy hangot. Újra azt a hangot. De olyan, mintha víz alól szólt volna. - Kezdem úgy érezni, hogy kerülsz engem!
Kihez származik ez a titokzatos hang?
Válaszolni akartam neki, de nem tudtam. Majd felpattantak a szemeim.
- Mis? - kérdezte a hang, mire oda kaptam a fejem.
- Te ... ? - csodálkozva pislogtam.
Endie szélesen elmosolyodott, tengerkék szemei pedig felcsillantak.
- Örülök, hogy jól vagy - szorította meg a kezem.
- Endie ... - suttogtam. - Meg tennél nekem valamit?
- Hm? - pislogott csodálkozva.
Felálltam az ágyból, majd az ajtóhoz sétáltam. Elfordítottam azt a kis pöcköt, majd bezártam. Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Endie ott állt előttem, kérdő tekintettel.
Én pedig a karjaiba vetettem magam.
- Mondd! Mit tennél, ha azt mondanám, hogy nálad akarom keresni a boldogságot?

U.i: Nagyon köszönök mindent! A kommenteket, a véleményeket, a feliratkozásokat és a legjobban, hogy olvassátok az idióta agyam szüleményét. :D Köszönök nektek mindent! Ti vagytok a legjobbak ♥