27. fejezet - Egy nap, csak veled!

EGY NAP, CSAK VELED!

Gyorsan felpattantam és magamra csavartam a takarót. Egy ideig csak álltam és bámultam a fiút, aki halkan szuszogott. Majd mozgolódni kezdett. Ásított egyet, majd megfordult és megpillantottam az arcát.

- Mi a fasz? - szaladt ki lassan a számon, mikor megláttam Luca döbbent tekintetét.

- Mis?! - a fiú gyorsan felpattant és teljesen meztelenül megállt előttem pár lépéssel. A térdem és a kezeim elgyengültek, a takaró a földre pottyant és pedig a földre rogytam.

- Ez ... hogy történhetett meg? - nyögtem.

A fiú szólásra nyitotta a száját, de csak hebegett össze-vissza, nem tudott kimondani egy értelmes szót sem.

Szívem összeszorult, alig kaptam levegőt. Úgy éreztem, lángol a testem.

- Tegnap ... te ... ? - kezdte a fiú, aki megfogta a homlokát, majd leült az ágy szélére. - Ott voltál? Abban a buliban?

- A Famous-ben. Esküszöm, hogy nem tehetek róla. Be voltam rúgva. Sam mindent megitatott velem, azt sem tudtam hol vagyok - kezdtem őrülten magyarázkodni, miközben a fiú felállt és elém térdelt.

A szemeimbe nézett és elnézően mosolygott.

- Úgy tűnik, mindig megtaláljuk egymást - kezét az arcomra helyezte, majd lassan megcsókolt.

Kikerekedtek a szemeim. Elfelejtettem lélegezni és csak bámultam magam elé, míg a fiú nyugodt arccal és csukott szemmel játszott a nyelvemmel.

Elszakadtam tőle, majd felpattantam.

- Ez ... - nem tudtam befejezni, nem tudtam, hogy mit mondjak.

Felkaptam a ruháimat és próbáltam felráncigálni magamra, kevés sikerrel.

- Mit csinálsz? - nevetett a fiú.

- Próbálok elmenni innen, amilyen gyorsan csak lehet - ekkor odakúszott hozzám a földön, megragadta a csuklóm és lehúzott maga mellé. Mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, magához húzott, fejét pedig a hajamba túrta.

- Miért mennél el? - dünnyögte.

- Miranda miatt - sóhajtottam.

- Nem érdekel Miranda - csókolta meg a fülemet.

- Mi a fene? - nevettem fel gyötrelmesed. - Eddig még érdekelt.

- Csak te érdekelsz.

- Ezt nem azért mondod, mert lefeküdtem veled?

- Azért mondom, mert szeretlek!

Nem tudtam megszólalni. Csodálkozva pislogtam és csak bámultam magam elé. Sosem gondoltam volna, hogy pont Luca fogja nekem először ezt mondani.

*

Forró vízben áztattam a testem, majd hátradöntöttem a fejem és becsuktam a szemem. A habok a víz felszínén csiklandozni kezdték a mellkasom.

- Nehogy elaludj! - suttogta Luca közvetlenül a fülembe, majd megcsókolta a nyakamat.

- Hogy is tudnék, mikor egy félistennel fürdök? - vigyorogtam el.

Kinyitottam a szemem és megláttam magam előtt Luca sármos vigyorát a gyér világítású fürdőszobában.

- Miért pont egy hotel? - kérdeztem nevetve.

A fürdőszoba igazi luxus volt. Fehér csempe, világoskék tapéta, porcelán vécé, kád és mosdókagyló. Olyan volt az egész, mint amilyenről gyermekként álmodoztam.

- Mindig hotelba hozom az egy éjszakás kalandokat - vont vállat.

- Ó, szóval egy éjszakás kaland lennék?

- Minden éjszakára tartok rád igényt - festett kaján mosolyt az arcára, majd egy csókot nyomott a számra.

- Csak éjszakára? - dünnyögtem két csók között.

- Minden nap minden percében.

- Azt hiszem megunnálak.

- Majd teszek róla, hogy sose unj meg - mondta, majd csókolgatni kezdte a nyakamat, a mellkasomat, a melleimet és a köldökömet, amit halk nyögésekkel díjaztam.

*

Szinte egész nap a kádban, vagy az ágyban voltunk, teljesen meztelenül. Élveztünk egymás társaságát és, hogy teljes huszonnégy órára megkaptuk a szobát.

- Mi lesz Mirandával? - dünnyögtem, míg Luca mellkasán nyugtattam a fejem.

- Dobom. Mi lesz Endievel? - suttogta a hajamba.

- Azt hiszem mennie kell. Bár nehezen fogom elfelejteni a gyönyörű szemeit - kuncogtam vidáman.

- Majd segítek elfelejteni - nyalta meg az ajkaimat.