18. fejezet - Mintha ez már megtörtént volna ...

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy csak hétköznap hozok részeket, azaz hétvégén nem(!), mivel akkor tervezem általában a legtöbb programomat:) De most pedig jó olvasást!

MINTHA EZ MÁR MEGTÖRTÉNT VOLNA

Endie őrülten vezetett, míg én meztelenül, csak egy piszkos kabátban feküdtem az ülésen, teljesen kábán. A férfi görcsösen figyelte az utat és annyira szorította a kormánykereket, hogy ujjbegyei kifehéredtek. Zsongott a fejem, fáztam, de közben izzadtam is, a világ pedig összefolyt a szemem előtt.

- Csak ... csak vigyél haza - nyögtem ki halkan.

- Mi volt ez? - hadarta.

- Mi?

- Ki volt ez a fickó? És mit akart tőled? - kérdezte dühösen.

- Csak Len - vontam vállat.

- Miért veszed ezt ennyire félvárról? Meg akart erőszakolni, nem?

- Egyébként is, honnan tudtad, hogy hol vagyok?

Endie összehúzta a szemöldökét és próbált nem rám nézni. Felnevettem.

- Követtél?

- Csak a biztonság kedvéért. És mint láthatod, szükség volt rá - dünnyögte.

Kuncogni kezdtem, mire a férfi kérdően pillantott rám, de elmosolyodott.

Az út további részében csendben voltunk. Én az elsuhanó fákat figyeltem magam mellett, míg Endie az utat nézte.

Akkor sem tudok megbocsátani neki. Elárult engem és egy egyszerű bocsánattal nincs elintézve. Igen, megmentett Lentől, amiért hálás is vagyok neki, de nem megy ... Nem tudok egyszerűen csak tovább lépni.

Majd Endie hirtelen megállt. Az albérlet előtt álltam, melynek költségeivel már egy hetet késtem.

Megint ki leszek dobva.

- Megjöttünk - mosolygott rám. - Fel tudsz állni?

- Nem igazán - motyogtam, majd kinyitottam az ajtót, meztelen lábamat pedig a kavicsos földre helyeztem.

- Felviszlek - szólalt meg, majd kiszállt a kocsiból, megkerülte, majd óvatosan karjaiba vont és felemelt. Lábával becsukta az ajtót, majd bevitt a hideg lépcsőházba és felvitt, majd megállt az ajtóm előtt.

- Innen ... innen talán már menni fog - motyogtam, mire Endie lassan letett a földre, de még mindig erősen szorította a derekamat. Kinyitottam az ajtót, mire valami édes illat csapta meg az orromat.

Úgy tűnik, Sam itthon van.

Beléptem a lakásba, majd megfordultam és lefejtettem magamról a kabátot. Odadobtam Endie-nek, aki csodálkozva pislogott, szemét pedig végigjáratta rajtam. 

- Köszönöm, hogy megmentettél - mosolyogtam, majd hangosan becsaptam az ajtót. Gyorsan berohantam a hálóba, majd felkaptam egy rövid melegítőnadrágot és egy fehér, virágos pólót.

- Ez meg mi volt? - pillantottam meg magam előtt Sam-et. Haja kócos volt, arcán liszt virított, kezeit pedig összefonta és dühösen nézett rám.

- Mire gondolsz? - kerültem ki, majd a konyhába siettem.

- Ez nem az a fickó volt, aki felnyomott? Mégis mit akar tőled? - követett.

Egy kék tálon, egymásra rakodva, sok-sok finomnak tűnő csokis süti helyezkedett el. Megfogtam egyet, majd bedobtam a számba. 

Sam aztán tényleg tud sütni. Ez a süti isteni!

De a lány gyorsan elkapta a tálat és magához szorította.

- Addig nem kapsz, míg nem magyarázol el nekem mindent! - nyújtott ki a nyelvét, akár egy kisgyerek.

- Keke pasija meg akart erőszakolni. Ő csak megmentett. Ennyi a történet - vontam vállat, Sam pedig lefagyva pislogott rám. Ezt kihasználva csentem magamnak még egy sütit.

*

Sam pár perc múlva lelépett. Valami modell ügynökség hívta, egy elutasíthatatlan ajánlattal. Én sütiket majszolgatva ültem a tévé előtt, amiben valami idióta valóságshow ment. Aztán hirtelen kopogtak. Figyelmen kívül akartam hagyni
, de az a valaki nagyon elszánt volt. Sóhajtottam, majd felálltam és kitártam az ajtót.

- Mit ... - kérdeztem volna, de Endie gyorsabb volt. Ajkait az enyémre tapasztotta, majd betolt a lakásba és ledöntött a kanapéra. Egy ideig teljesen lefagytam, majd el akartam tolni magamtól a férfit, de ez lehetetlennek bizonyult. Majd elfordítottam a fejem, mire Endie a nyakamat kezdte szívni.

- Ne! - nyögtem halkan, miközben próbáltam kiszabadulni a szorításából.

- Akarlak! - duruzsoltam, majd gyengédek megharapott, mire felszisszentem.

- Nem akarom! Ne csináld, Endie! - karmolásztam a karját, de nem zavartam. A mellkasomat kezdte puszilgatni. - Mi ütött beléd?

- Sajnálom ... - dünnyögte. - Bocsáss meg!

- Mivan? - emeltem fel a hangom. - Fejezd be!

Endie egy kicsit megállt, majd rám pillantott. Kék kiskutya szemeivel teljesen elbűvölt. Majd eszembe jutott, hogy tudnék haragudni rá? Nem voltam rá mérges, de nem is akartam tőle semmit. De most, hogy újra a karjai közt fekszem ... nem tudom, mégis mit akarok.

Majd Endie leszaggatta rólam a pólót.

- Ne! - ott ütöttem, ahol értem, majd Endie megcsókolt. Nyelve szenvedélyesen játszott az enyémmel, egyik kezét pedig az arcomra helyezte, majd gyengéden az ajkamba harapott.

- Tudom, hogy akarod - suttogta.

Endie is tudta és én is tudtam. Túl gyenge voltam, hogy ellen álljak neki, így végül beadtam a derekam.