20. fejezet - Miranda visszatér

Mielőtt elkezdeném írni az újat, szeretném kitenni ezt a díjat, nagyon-nagyon nagy örömre:

Nagyon köszönöm Natalie-nek, nagyon jól esik ^^

Akkor jöjjön a 20. fejezet:DDD

MIRANDA VISSZATÉR

Boldogan és vigyorogva léptem ki a Night Club ajtaján és úgy döntöttem, ezt muszáj valakivel megünnepelnem. Felpattantam az én egyetlenemre, majd Luca háza felé vettem az irányt. Úgy is régen láttam már a fiút. 

Az út közben nem vettem fel bukósisakot, inkább élveztem, ahogyan a szél belekap a hajamba és végigsimít az arcomon. Harminc percnyi motorozás után, végre megérkeztem a fiú házához. Odaértem az ajtó elé, majd bekopogtam, de semmi. Ezt újra megismételtem, de Luca nem nyitott ajtót. Lenyomtam a kilincset és legnagyobb meglepetésemre nyitva volt.

- Luca! Bejövök! - kiabáltam, de amint beléptem az ajtón, hirtelen lefagytam.

A kanapén Luca feküdt, rajta pedig az ex-barátnője, Miranda ugrált.

- Mi a fasz? - nyögtem lassan, míg Luca kikerekedett szemekkel bámult engem.

*

Pár perc után, mikor Miranda bement a fürdőbe, Luca állt előttem, teljesen zavarban.

- Nem tudom mit mondjak - hebegtem, teljesen elképedve. Úgy éreztem, minthogyha a szívem összeszorult volna és alig kaptam levegőt.

- Nem kell mondanod semmit - vont vállat az elpirult fiú. - Miért jöttél?

- Az most mellékes - emeltem fel a hangom. Folytattam volna, de Miranda pont akkor lépett ki a fürdőszobából egy kék köpenyben. Kecses léptekkel elém sietett, barna fürtjei minden lépésnél megremegtek. Ahogyan közelebb ért, észre kellett vennem, hogy a lány gyönyörű. Pontosan olyan volt, mint egy modell. Csokoládébarna szemekkel, hullámos, mogyoróbarna hajjal és napbarnított bőrrel. Ezzel ellentétben nekem sápadt, fehér bőröm van és fakó, fekete hajam.

- Szia, Miranda vagyok - villogtatta rám tökéletesen fehér fogait.

- Tudom, a lány, aki megcsalta Lucát az egyetemi tanárával? - kérdeztem gúnyosan.

Miért csinálom ezt? Miranda nem tett ellenem semmit és nagyon rendes lánynak tűnik. Miért vagyok vele ilyen ellenséges?

- Mis! - szólt rám Luca, majd Mirandához fordult. 

- Jobb ha most elmész. Meg kell beszélnem vele valamit - majd szájon csókolta. - Hívni foglak.

Miranda bólintott, magára kapta a ruháit és már el is tűnt.

- Most akkor ti ... ? - kezdtem, de a fiú félbeszakított.

- Tegnap találkoztam vele az egyetemen. Elmentünk ebédelni és ... most újra együtt vagyunk.

Nem tudtam megszólalni. Levegőt sem tudtam venni.

- Erről amúgy is beszélni akartam veled - sóhajtott jelentőségteljesen, majd a földet kezdte bámulni. - Elég komolyan tűnik most, vagyis ... nem akarom vele elrontani.

- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdeztem, de úgy is tudtam a választ.

- Hát ... jobb lenne, ha újra csak barátok lennénk - hadarta, miközben nem nézett a szemembe.

Egy ideig nem tudtam mit csinálni. Csak bámultam magam elé, nem fogtam fel, amit a fiú mondott. 

- És mi van azzal, hogy el veszel feleségül? - bukott ki belőlem, mire Luca csak csodálkozva pislogott.

- Nem mondtál igent - hajtotta le a fejét.

- De nemet sem!

- Sajnálom Mis ... - kezdte, de félbeszakítottam. 

- Mindegy - mondtam, majd megfordultam és kinyitottam az ajtót. - Legyetek boldogok! Gratulálok hozzá!

Majd becsaptam magam mögött. Egy ideig még vártam, hátha Luca utánam jön, de nem így tett. Letöröltem a könnyeimet, majd felpattantam a motorra és hazafelé vettem az irányt, miközben azért imádkoztam, hogy Sam otthon legyen.