15. fejezet - Csak bosszú volt?

CSAK BOSSZÚ VOLT?

Miután jól kisírtam magam Sam vállán, rögtön a motoromra pattantam. Luca magyarázattal tartozik. Szívem és kezeim remegtek, így csak nagyon lassan mertem menni. Nem volt szükségem egy balesetre, főleg arra nem, hogy kitörjem a nyakam.

Amint Luca házához értem, rögtön bekopogtam. De nem nyitotta ki. Addig-addig vertem az ajtót teljes erőmből, míg elfordította a kilincset és kitámolygott a házból.

Arcára fáradtság ült ki, szemei alatt halvány karikák húzódtak.

- Hm? Mis? Mit keresel itt? - nyögte halkan, majd ásított.

- Magyarázatot - vágtam rá, majd kikerültem az alsónadrágos fiút és beléptem a lakásba.

- Mivan?

- Miért Keke? Annyi lány van a világon! Miért pont ő? - hadartam mérgesen, szinte kiabáltam. A fiú szemeiből rögtön kilibbent az álmosság, felegyenesedett és engem nézett.

- Amiért lefeküdtél Beck-el - mondta, rezzenéstelen arccal.

Egy ideig csak pislogtam, majd hangosan elnevettem magam.

- Ez a kifogásod? - kacagtam.

- Ez.

- Komolyan gondolod?

A fiú bólintott, majd sóhajtott.

- Valahogy ... azt hiszem ... féltékeny lettem - fordította el a fejét, arcára pedig egy kis pír ült ki.

- Féltékeny? - fojtottam magamba a nevetést.

Luca elszégyellte magát, ilyenkor pedig átkozottul aranyos volt. Mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre.

- Te is mindig lefekszel más lányokkal - jelentettem ki.

- Az más.

- Miért lenne más? Te megdughatsz másokat, én viszont egyetlen férfira se nézzek rá?

A fiú egy ideig gondolkozott, majd jelentőségteljesen rám pillantott, amitől nagyot ugrott a szívem.

- De ez lehetetlen, igaz? - pislogott.

Hangosan felnevettem.

- Ütődött - vigyorogtam, bár még mindig fáj, hogy a húgomnál keresett boldogságot. Majd odasétáltam hozzá, kezeimet a nyaka köré fontam és megöleltem. Ő is magához húzott, fejét pedig a vállamra helyezte.

- Te vagy a legjobb barátom, Luca. Nem akarlak elveszíteni. Nélküled nem bírnám ki az életem - suttogtam, mire ő még erősebben szorított.

- Légy a feleségem!

Szemeim kitágultak és magam elé bámultam. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, szívem pedig őrült módjára kalimpált. Lábaim megremegtek, a gyomrom pedig összeszorult.

- Mivan? - suttogtam erőtlenül.

- Gyere hozzám - duruzsolta a fülembe.

Gyorsan eltávolodtam a fiútól, hátraléptem pár lépést, majd rá néztem. Halványan mosolygott.

Istenem, de jóképű!

Aztán felnevettem.

- Jó vicc!

De Luca megrázta a fejét.

Csak nem gondolja komolyan?

- Igen? - fontam össze a kezemet - és hol a gyűrűm?

- A boltban - vigyorgott.

- Azt hittem letérdelsz elém, rózsával a szádban, míg valaki hegedül a háttérben - húztam fel a szemöldököm, miközben gúnyosan mosolyogtam.

- Ha gondolod - vont vállat.- De tudom, hogy nem szereted az ilyesmit.

- Nem is - nevettem. - De azért megpróbálhatnál hiteles lenni.

Leültünk a kanapéra, majd Luca megbontott néhány piát és iszogatni kezdtünk. Bor, whiskey, martini. A fiúnál mindenféle pia megtalálható.

Luca egyik kezével megfogta az államat, majd felemelte, míg a másikkal öntötte a bort a számba. A fele az arcomon folyt lefelé, amit a fiú gyengéden lenyalt rólam. Órákig ültünk ott, iszogattunk, cigiztünk, míg végül újra az ágyban találtuk magunkat.