16 fejezet - Egy elvarratlan szál

Sziasztok! Bocsánat, hogy tegnap nem hoztam részt, de lent voltunk a strandon, és mikor hazaértünk, már nem volt erőm írni semmit:D Ez még bármikor megeshet, mert a héten ritkábban leszek itthon:)

De most élvezzétek az új részt:

EGY ELVARRATLAN SZÁL

Reggel, amikor hazaértem, Sam már nem volt otthon. Így lehuppantam a kanapéra, meggyújtottam egy szál cigit és hátrahajtottam a fejem.

Mit kéne csinálnom? Ha nem találok valami munkát sürgősen, elveszítem ezt a lakást. Talán keresnem kéne egy új kocsmát. De kipróbálnék valami mást is.

- Ahhhhhh - nyögtem fel, majd reménytelenül eldőltem a kanapén és újra beleszívtam a cigimbe.

Majd hirtelen kopogtak. Fetrengtem még kicsit a kanapén, majd megerőltettem magam és felálltam. Az ajtóhoz léptem, megszorítottam a kilincset és erőtlenül kinyitottam.

Előttem egy kék szempár csillogott, fehér ingben és farmerben.

- Mit keresel itt? - nyögtem kábán, kezem leesett a kilincsről és élettelenül a testemhez csapódott.

- Látni akartalak - mosolygott Endie. 

- Mivan?

- Bemehetek?

- Nem - ráztam a fejem, mire sóhajtott.

- Tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem. Azt is tudom, hogy nem kellett volna csak így beállítanom hozzád, de ... - vett egy mély levegőt, majd kiengedte - Nagyon sajnálom.

Felnevettem. Persze csak kínomban, majdnem elsírtam magam.

Endie döbbenten felhúzta a szemöldökét.

- Sajnálod? - nevettem. - Majdnem tönkretetted az életemet, de azért sajnálod?

- Tudom, nem nagy vigasz.

- Az nem kifejezés - töröltem le egy könnycseppet, majd magamba fojtottam a nevetést. - Pont emiatt nem tudok megbocsátani neked.

- Éreztem - sóhajtott, majd háta mögött összekulcsolta a kezeit. - De remélem, hogy egy nap újra a szemembe tudsz majd nézni - mondta, mikor észrevette, hogy szinte nem is nézek rá. 

Majd szomorúan elmosolyodott és megfordult. De amikor a lépcső felénél járt, utána kiáltottam:

- Hé, Endie! 

A fiú átnézett a válla mögött és úgy pislogott rám.

- Azt hiszem nem is kell mondanom, de ... felmondok! - vigyorogtam, majd bevágtam az ajtót.

Nekidőltem a falnak, kezemet pedig a mellkasomra helyeztem, ami alatt a szívem őrült ritmusban dobogott. Vettem egy mély levegőt, majd kiengedtem, és ezt megismételtem újra és újra. Teljesen kiizzadtam, végtagjaim elgyengültek, így végül a földön kötöttem. ki. 

* 

El kellett mennem kiszellőztetni a fejem, így felkaptam a táskámat és valami normális ruhát, s már kint is találtam magam. A városban - mint mindig - most is nagy volt a nyüzsgés. Dugó volt, mint minden második nap, az emberek pedig hangosan veszekedtek egymással. Az egyik sikátorban pedig mintha verekedést láttam volna. Zsebre vágott kézzel, hanyagul sétáltam végig a városon, mélyen beszívva a friss levegőt. Amit nem is volt olyan friss, tekintve a benzinszagot. Sóhajtottam.

Befordultam egy mellékutcába, ami teljesen le volt pukkanva. Lehet, hogy világos volt, de ott korom félhomály uralkodott. Az egyik sarokba oszladozó dögök feküdtek, egy másikban pedig piás üvegek és cigidobozok. Majd a falon hirtelen megláttam egy sárga plakátot, ami kiemelkedett a többi közül. Odasétáltam hozzá, majd olvasgatni kezdtem. Egy munkalehetőségről szólt egy sztriptíz bárban. Lehetek táncos vagy pincér. Mindkettőt szívesen csinálnám, de a pincér valahogy jobbnak tűnt. Talán kicsivel több ruha lesz rajtam, mint a rúdbűvölőkön.  

Hirtelen valaki megragadta a vállam, az egyik kezével pedig befogta a számat. Kalimpálni kezdtem, majd hátrarúgtam, de ügyesen kitért a támadásom elől. Hirtelen a szemem elé emelt egy injekciós tűt, amiben valami zöld folyadék volt. Erre még jobban kezdtem ütni-rúgni a támadómat, de hiába. Beadta nekem azt a valamit, majd eldobta.

Próbáltam nyitva tartani a szemem, de semmi másodperc alatt, a világ elmosódott előttem, és már csak alig hallottam a nyüzsgő város hangját.Kétségbeestem, szemeimbe könnyek szöktek,de nem tudtam csinálni semmit. Testem a következő pillanatban élettelenül csuklott össze, fejem pedig a betonnak koppant.