12. fejezet - Családom

CSALÁDOM

Emlékszem, ahogyan anyu, Keke és én együtt kertészkedtünk anya kertjében. Majd mikor apa hazajött, mindenki együtt tévézett, amíg Keke és én el nem aludtunk. Ekkor bevittek a szobánkba, egymás mellé fektettek és betakargattak. Emlékszem, ahogyan Keke sírva rohant be a házba, mikor meghúztam a haját, majd egész nap nem beszélt velem. Engem pedig mardosott a bűntudat, ezért mindig bocsánatot kértem. Emlékszem, ahogyan Keke és én próbáltunk faházat építeni, de csak az sült ki belőle, hogy megvágtuk magunkat. Ekkor anya mindig leszidott minket és bekötötte a sebeinket. Emlékszem még rá, mikor még szeretet és nem gyűlöletet éreztem a kishúgom iránt.

- Mit keresel itt? - nyögtem. Annyit kapálóztam és rugdostam eredménytelenül, hogy teljesen kimerültem. Feladtam, majd lassan a földre ereszkedtem, Luca pedig még mindig a csuklómat szorította.

- Jöttem meglátogatni az egyetlen élve maradt rokonom. Tán baj? - kérdezte angyali hangon.

Fogaimat kezdtem csikorgatni, míg szemeimbe könnyek szöktek.

- Beviszlek a hálóba - suttogta Luca a fülembe. - Nyugodj meg!

Bólintottam.

Luca felállt, majd a karjai közé kapott és úgy vitt be a hálószobába. Becsukta maga mögött az ajtót, majd lassan letett az ágyra.

- Minden rendben - suttogta.

Dehogy van rendben.

Luca megfordult és ki akart menni, de én erőtlenül megrántottam a pólóját. A fiú rám nézett, majd elmosolyodott.

- Keke ... megölte a szüleimet! - folytak ki a könnyeim.

- Tudom - mondta halkan, majd lehajolt és egy csókot nyomott a homlokomra. Ajkait hosszú ideig ott tartotta, mielőtt felállt és kiment volna.

*

Halk hangok szűrődtek be a szobámba, én pedig az ajtónak nyomtam a fülemet, hogy halljam. De semmi. Minden elmosódott. Ezért résnyire nyitottam az ajtót, hogy a hangok jobban beszűrődjenek.

- Nem szép dolog hallgatózni, nővérkém - kacagott Keke.

Sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót és kisétáltam. Luca és Sam Keke mellett ültek, úgy néztek rám. Szemükben aggodalom játszódott, míg Keke szemében csupa vidámság.

- Borzalmasan nézel ki - nevetett.

- Mert álomba sírtam magam. Miattad! - morogtam, majd a tükör elé álltam és kezdtem valamit a hajammal. 

Tényleg borzalmasan nézek ki.

Szemeim fel voltak dagadva, a szemfestékem pedig egy egyenes csíkban folyt le az arcomon. Megfordultam, Keke pedig épp egy cigit gyújtott meg. Leültem az előtte lévő kanapéra, Sam pedig rögtön mellém huppant.

- Mit akarsz itt? - kaptam ki a doboz marbit a húgom kezéből, majd elővettem egy szálat és meggyújtottam.

- Mondtam már ... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Mit akarsz itt igazából? - mondtam ridegen. - Csak nem akarod elmesélni, hogyan ölted meg a szüleimet?

- A szüleinket - javított ki, majd elvigyorodott.

- Nekem nincs testvérem.

- Ez fájt - vont vállat, majd beleszívott a cigijébe és kifújta a füstöt.

- Hívhatnám a rendőrséget - mondtam.

- Nem onnan jöttél? - nevetett.

Dühösen beleharaptam az ajkamba, Sam pedig fejét a vállamra hajtotta. Finom, parfüm illata volt.

- Len kisegített téged - kezdte végül. - Hol a fizetsége?

Felnevettem.

- Szóval a barátnője hajtja be az adósságot. Mindig is tudtam, hogy egy féreg.

- Fizetség alatt nem pénzt értek - vigyorodott el ördögien.

- Soha - jelentettem ki.

- Ne aggódj. Nekem sem lenne hozzád semmi kedvem - dőlt hátra, majd elnyomta a cigit a kanapéba és eldobta. - Azt akarom, hogy Lennel csináld.

- Neked abból mi hasznod lenne? Én keféljek a pasiddal? - kérdeztem gonoszan, majd előrehajoltam. - Nem bántaná az a kicsi szíved?

- Az élvezetért. Én leszek a néző - kacagott.

- Undorítóak vagytok.

Keke felállt, majd felkapta magára a fehér táskáját, ami teljesen elütött a fekete toptól és a vörös rövidnadrágtól.

- Len bármikor behajthatja rajtad. Ha akarod, ha nem - majd kilépett az ajtón.

- Ezt úgy érti ... - kezdte Luca.

- Ha ellenkezem, akár meg is erőszakolhat - sóhajtottam, majd hátradőltem és beleszívtam a cigimbe.